kirándulás Drezdába

szalonképtelen történet

Nemrég fejeztem be Dali naplójának olvasását, melynek utolsó fejezete elég hosszasan a fingásfélék csoportosításával foglalkozik. Ezért úgy gondoltam, bizonyítandó, hogy a hétköznapi embereket szintúgy érdekli, foglalkoztatja az ilyesfajta téma, elmesélem, hogy hétvégén mit nem tettem meg, és miért.
Házibuliban voltunk Zsofciéknál, ahol finomakat ettünk-ittunk, és a megújult Petőfi rádióra mulatoztunk, amikor egyszercsak azt mondta Balta, hogy van finom házipezsgője, amit feltétlenül meg kéne kóstolnunk. Én valahogy nem kértem, határozottan olyasmi érzésem volt, hogy ez most nekem a borra és a mojitora már nem kéne, és valami sürgető érzés is nyugtalanított közben. Aztán amikor harmadszorra is megkérdezte, azt mondtam, hogy jó, kérek, de gyorsan hozza, mert kakilnom kell!
Ennek megörült Krisztián, és felvetette, hogy kikakilhatnék az ablakon(földszinti lakásról van szó), ő szívesen felvenné videóra, sőt utána el is takarítaná, amit el kell.
Egy pillanatig csendben voltam, aztán határozottan azt mondtam, hogy nem.
Hogy miért mondtam ezt, azt fogom most csak nektek elmesélni:
Elképzeltem, ahogyan az ablakpárkányra guggolok, és történnek a dolgok, ahogyan egy pottyantósban esne.. igen, de mi van akkor, ha nem sikerül keményet kakilni? Akkor elképzeltem, ahogyan Krisztián áll az ablak alatt a kis lapáttal meg a seprűcskével a kezében és én híg permettel beterítem az ünneplő ruháját, aztán elképzeltem, hogy megeshet, hogy nem sikerül eléggé a párkány szélére állni, és véletlenül a párkányra esik, aztán ez alapján azt is, hogy mi van akkor, ha valamiért kemény, de rugalmasabb féle lesz, és az ablakpárkányról véletlenül bepattan a szoba közepére, és meglátja ezt Rudi, a jackrussell terrier, és ráveti magát, marcangolja, dobálja..
Szóval mindezt végiggondoltam, és egyszerűen azt mondtam, hogy nem!

alkalmi program

Házassági évfordulónk alkalmából az alábbi útvonalon vizibicikliztunk két kört a Moldván. (A piros ponttól indulva a piros vonalon az egyik kör, aztán a sárga vonalon pedig visszafelé a másik kör.) Nagyon jó volt, már régóta vágytam rá. Ez az egyik legjobb, és legképtelenebb dolog, amit Prágában szerintem mindenképpen érdemes kipróbálni.

fantomkép a visszavonhatatlan pontról életvezetési tanácsadók oktatóanyagai számára, szemtanúk elbeszélése alapján

a visszavonhatatlannak ígérkező pont bizonytalan felbukkanása

a Microsoft Certified Professional Enterprise Applications Developer története

Leült a Károly-téren a vizsga előtt fél órával, hogy legyen ideje kényelmesen összeszedni a gondolatait. Elővette a kérdéseket, lapozgatni kezdte.
Amikor először felnézett, egy nőt látott szarni a szemközti bokorban.
Aztán egy támolygó férfi szólította meg, hogy ő amúgy nem szokott kéregetni, de most nagyon szarul áll.
Aztán egy exrendőr jött arra, aki aláírásokat gyűjtött, mert szerinte jogtalanul vesztette el az állását, amikor egy tüntetésen kicsit megvert egy újságírónőt.
Végül egy feketebőrű fiatalember állt meg felette, a kezeivel hadonászott, miközben ritmikusan azt mondta: jo, jo.
A picsába mostmár!- mondta, és aztán levizsgázott.

bizonytalanság alapú program

...
-Hozhatnál esetleg képeket, vagy megvitatnivaló témákat, amiről beszélgethetnénk!
-Hát jó, bár én eredetileg labdára gondoltam, de igazad van, a beszélgetés az kényelmesebb.


Most tehát azon kell gondolkoznom, hogy van-e olyan feltehető kérdés, amire választ szertnék kapni.... de hirtelen nem jut eszembe semmi sem.
...És ez most tulajdonképpen rossz, vagy inkább jó hír-e? (egyelőre csak ez az egy jutott eszembe)

a kilőtt szemnél

Voltunk itt a hétvégén egy szülinapi buliban, és találtam egy ilyen vicces fejtámaszos megoldást a férfivécében.

egy léha, de erkölcsös nyári délután

A google vers lényege: A privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható (Elvileg. Gyakorlatilag sokszor vannak nagyon távoli lövései,"asszociációi") reklámlinkeket használom.
Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.

Khm-khm! Megvan az első!
Érdekes, hogy rögtön a világvégével kezdünk, dehát így alakult:

bomlásanalízis

A google vers lényege: A privát levelezésem mellett felbukkanó, valamennyire a témához kapcsolható (Elvileg. Gyakorlatilag sokszor vannak nagyon távoli lövései,"asszociációi") reklámlinkeket használom.
Ezekben az a jó, hogy változnak, a kombinációk nagy része csak egyszer jelenik meg, és ha találok olyat, ami számomra jelent valamit az összekerülés értelmetlenéségének szórakoztató élményén kívül, akkor azt kiválasztom, kivágom, dokumentálom, elnevezem, és a magaménak tekintem, pont úgy, mint egy általam készített, a valóság egy részletét ábrázoló fényképet.

Jenő nap

Nézegettem a kártyákat, és egyszer csak eszembe jutott Knézy Jenő.

a sikertelenség, mint cél

Tegnap fedeztem fel, hogy van sétálós biztonsági őrünk is a házban. A kiskert felé néztem ki az ablakon, és egy fiatal, kicsit csapzott hajú, erősen csámpásan járó, egyneruhaszerűt viselő gumibotos alakot láttam billegni a járdán. Minden lépcsőházajtón megpróbált benyitni, és amikor sehol sem sikerült, akkor láthatóan elégedetten kisétált a kertkapun.

(Csak úgy magában a látvány is vicces volt valahogy, nem a kinézete miatt, hanem a tevékenység volt olyan képtelen, és még eszembe jutott egy Kispál dalszövegrészlet is: minden szobába benyitni, az kiváncsiság, vagy átok? )

Különben, volna ám másfajta költészetem is. Az önkényesen kiválasztva bekerítős költészet.
Csak ahhoz még nem sikerült verset találnom.

játékfilm az ablakomban 2

Ez valójában korábbi, de az végülis mindegy.

csúcsköltészet

Azt mondta, nem érti amikor egy-két szavas bejegyzéseket írok a blogomba. Mondom neki: Ó, az az én személyes csúcsköltészetem! Ne nézz olyan értetlenül, mindjárt lerajzolom, hogy hogyan néz ki:

Figyelsz? Jó.

Itt vannak ezek a hegyek, emelkedőkkel, völgyekkel, csúcsokkal....hm, ez nem is hegy, hanem inkább valami zaklatott szívritmus ábra, de te most egy normális, szokványos hegyláncot képzelj el, oké? Jó.
Szóval nézd, ez a valóság. A valóság, ahogyan én látom, ahogy megélem. Azt ugye belátod, hogy ennek egy jó része nem mondható el. Mert esetleg szerintem uncsi, vagy mert sokáig tartana, vagy egyszerűen nem akarom elmondani. Ezt is meg lehet érteni végülis, nem?
Na szóval, van ez az ábra, ami a valóság.
Figyelsz?

És van egy másik, amit elmesélek belőle. Ez, nézd:

Csak a csúcsok. A nem feltétlenül közvetlenül, vagy egyáltalán bárhogyanis kitalálhatóan összefüggő csúcsok. Így sokszor csak én értem. Hát igen, lehet. De azért hidd csak el, hogy mögötte mindenféle hegyek vannak, amiket én akkor éppen kitakarok.

játékfilm az ablakomban 1

Egy kétévesforma kislánnyal álmodtam. Kis dundi kézfeje volt, és az ujjacskáival a mutatóujjamba kapaszkodott. Hasonlíott rám, megismertem.
Álldiga és várdiga
járdiga és tánciga
erre, arra,
arra, erre... -mondókázta, és itt elakadt

nincs semerre, nincs semerre- mondtam.

Most pedig Norvégiában jártunk, egy teljesen ismeretlen magyar házaspár házában, akik nagyon büszkék voltak arra, hogy a házukat ők találták ki. Olyan fél méter vastag, szűkülő, zöldre festett fa ajtófélfáik voltak, a szobaközi átjáróban a szürke téglafal vörösre volt festve és enyhén domború, padlótól-plafonig érő színes, buborékos üvegfal volt a folyosó másik oldalán.
Az utcán minden fa fel volt díszítve, mintha karácsony lenne, nagy angyalokkal és mindenfélével, ami csak ráfért. Ennek a házaspárnak a fája aranyszélű pecsvörkzászlókkal volt tele, meg fehér papírzacskóba csomagolt vattával, amit piros szalaggal kötöttek át. Aztán megmutatták a kilátást, egy nagy folyó felett laktak a sziklákon. A folyó széles volt, és nagyon tiszta, erős sodrású.
A sziklaperemen volt egy piros folt. A feleség azt mondta: hát igen, néha egy-egy bárány leesik ott.
Aztán elvittek minket vacsorázni. Az autóval a folyóban mentünk, és láttunk egy vállalkozót, aki műmoszatos vízben óriásfóka bemutatót tartott, ami felháborította a házaspárt, nekem viszont tetszett. (Az egyik fóka integetett is nekem, amikor visszanéztem a hátsó ablakon át.) Vacsorázni egy nagy hangárba mentünk, ahol minden fényesen villogott.
Amikor hazaértünk, azt mondta a norvégiai magyar házaspár: bekapcsoljuk a kerámiafűtést, mert ti biztosan fázósak vagytok.
Az jó lesz. - feleltem, és valahogy elaludtam.

metronóm

in-

ga-

do-

zás

Háromszögletű, háromemeletes kötélhinta a városi erdő legmagasabb fájára kötve. Hárman hintáznak rajta: középen egy mosolygós, nyakigöltönyös férfi, alul-felül pedig két, kacagó, meztelen nő.
Hazaindulok.