kincsem

Van egy kedvenc kirakatom, ahol rendszeresen megbámulok dolgokat, így történt, hogy beleszerettem egy szárnyhelyes angyalba, akinek fából van a teste, és levegőből a szárnyai. Addig-addig szerettem titokban, míg végül nem tudtam magamban tartani tovább, és elmeséltem a férjemnek, hogy van egy szobor valahol másol, miközben érzem, hogy közvetlenül hozzám tartozik, és elcsaltam őt is, hogy nézze meg, és..
és szerencsére megszerette, és hazahoztuk, és mostmár itt lakik velünk.
De azért nyugtalanít is a dolog, hogy többé akkor más már nem is láthatja, és nem örülhet neki, ez pedig talán igazságtalanság a szerzővel és a gondolatával szemben, úgyhogy arra jutottam, hogy lefényképezem, és kiteszem ide a blogomba, hogy legalább a világnak az a háromfős része, aki idejár (mármint rajtam kívül!) részesülhessen szintén ebben az élményben.
De mielőtt a szobrot megmutatnám, megosztanám veletek azt, amit például a szerzőről meg lehetett tudni a szoborhoz mellékelt kis füzetkéből:
Tomis Zedník a szobrász neve, 1978-ban született, és már ovis korában is vonzódott a formakészítéshez, és hogy ez könnyebben menjen, építés előtt rendszeresen belepisilt a homokba. Kedvenc kocsmája az U Kolejku, ahol szeret a sörhöz szafaládét enni. (Azt is mondja, hogy kik a kedvenc szobrászai: Giacometti, Picasso és Rodin, de ezek után az már nem tud elég érdekes lenni)
Na, szóval a bemutatkozása alapján mindjárt szürreliás haveromnak fogadtam, pont úgy, mint Dalit, és azt gondoltam: Öregem, ez a szobrász nem semmi, még akár söröznék is vele!