péntek, március 16, 2007

akit a Jóisten is pincérnek teremtett

Ránézésre komoly ember, középkorú. Magas, szemüveget visel. Frizurája van. Ha megszólít mosolyog és mindig nyájas.
Megismer. (pedig ez egy nagyon nagy kocsma, százan is beférnek, és mi pedig havonta 1-2-szer járunk csak oda, és mégis)
Tudja, hogy magyarok vagyunk, és hogy kik tartoznak a társasághoz. Tegnap, amikor bementünk, már foglalt volt minden asztal, amelyiknél nem ültek, azon is tábla állt. Amikor meglátott minket, máris egy ilyen asztalhoz vezetett, levette a táblát, leültetett.
Hozták a sört, aztán jött a pincérünk érdeklődni így: Mit hozhatok ma önöknek enni, kedves barátaim?
Néha kicsit túlzásnak tartom amit csinál, mert nem vagyok én ehhez szokva, és nem is tudom elképzelni, hogy ezt teljesen őszintén mondja, de amikor látom, hogy milyen vidáman és sugárzóan hordja a söröket, és illeg-billeg a vendégek között, minden gyanakvásom elpárolog, és végül elégedett mámorban kerekítem felfelé a borravalót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése