álmaim lakása

Takaros kis lakás a legfelső emeleten, mondhatnám, hogy modern. Tágas tér és kevés bútor, de azok formásak és világosak. A parketta is. Szeretem a parkettát. A fürdőszoba hatalmas. Elámulok, hogy mennyire. Hogyan fogjuk ezt kihasználni? Ez hülye kérdes, nem gond. És ezek a zöldes üvegtérelválasztók! Csodálatos! Egyelőre a fürdőszoba a kedvencem. De lássuk a szobákat. Hol vannak a szobák? Megvan, a nappaliból nyílik egy! Éljen, hurrá, ez olyan hálószobának való méret és ez is világos. Az fontos. Pirosszínű perzsaszőnyeg van a padlón. Ez tetszik. De egy szoba kevés, kellene még egy. A férjem kiabál kicsit távolabbról, hogy ő is talált egyet, a hang irányába sietek. Tényleg van még egy szoba, ez nagyszerű! Két ágy van benne, ez lesz a gyerekszoba. Állunk az ajtóban, egymás vállára hajtjuk a fejünk.
Olyan szép minden! Sóhajtás.
Ha volna még valahol egy szoba...
Körülnézünk.
Valaki útbaigazít, hogy hogyne, tessék parancsolni, itt a széles folyosó végén, ez is hozzá tartozik. A folyosóra lépek, kicsit imbolyog, szürke padlószőnyeggel van bevonva az alja, az oldala, a teteje is, keretezett képek vannak a falakon. Valahogy furcsa.
A szobára azt mondják, hogy ez a tárgyaló. Tárgyaló? Az meg minek? Nem kell. Sok műanyag szék, kredencrészlet a falon, kávéfőző. Ez nem tetszik. Hátha a kilátás.. Az ablakhoz nyomulok. A kilátás az szép. Azt hiszem szép. Nem férek egészen az ablakhoz.
De menjünk vissza a nappaliba. Megint a tágas, szőnyeges folyosó. Imbolyog.
Hogy csak ritkán használják? Hogy ez egy teherlift?
És elképzeltem a meglepett arcú emberek hosszú sorát, akik az én nappalim és konyhám között felkiálltanak: Ó, hát maguk nem Kovácsék?

Felébredve egészen világos volt, hogy a garzonnak is vannak előnyei.