átváltozás

Jó ötlet volt feltűnnie legújabb, anonim hozzászólómnak, mert máris eszembe jutott egy régi történet, tehát thx neki!
Nem is egy jutott eszembe, hanem mindjárt kettő, kezdem az egyikkel:
...Oroszlányon vagyunk, egy nagy lakótelepen. A tízemeletes tömbök és a garázsváros között kicsi halnevelő tó, közepén sziget, vízbe hajló ágú fűzfák állnak sorban a sziget partján, a vízből mindez visszatükröződik. Tulajdonképpen szép a látvány.
A garázsváros felőli parton áll egy fedett csille*, benne a haleledel, mellette pedig egy kikötött csónak, amivel a halőr jár időnként etetni. A csónak lánca viszonylag hosszú, van vagy két méteres is, így aztán jól be lehet lökni a csónakot a vízbe, billegni benne és azt képzelni, hogy csónakázunk éppen.
Ez egy időben kedvenc szórakozásunk volt a Mónival, meg az Olgával.
Egyszer kitaláltuk azt, hogy megvicceljük az arrajáró fiúkat, és eljátsszuk, hogy bajbakerült túristák vagyunk, elszabadult velünk a csónak.
Felálltunk, billegtünk benne, és felváltva kiabáltunk, hogy Hilfe!, meg hogy Help!, mert előre sajnos nem beszéltünk meg, hogy honnan is érkeztünk mi tulajdonképpen túristáskodni a halnevelőtóba.
Na de lássatok csodát, azért a fiúkat mégis sikerült (kicsit) megtéveszteni, mert közelebb jöttek, és az egyik drága csillag már nyúlt is a csónakláncért, hogy a partra segítsen minket, amikor a másik gyanakodva megszólalt:
-Te, ezek nem a 6. d-s lányok?

(A másikat is mindjárt elmesélem, de most egy picit el kell mennem. Megvárjatok ám!)


* csille: egy orosz származású angoltanár definíciója szerint az a hintó, amivel a szenet szállítják