lumú élmény

Amikor itthon járok, mindig elmegyek/gyünk a Ludwig Múzeumba, mert tetszik a hely hangulata, a nagy ablakai, ahonnan klassz a kilátás, a világos terei, az íves, tágas lépcsők, és persze a kiállítások is érdekesek. Szóval élményforrás. (most a rezonancia kiállítás tetszett a legjobban, kár, hogy a meleg, vagy ki tudja mi miatt, egy pár számítógépes installáció éppen akkor nem működött)

A már megszokott és elvárt lelkendeznivalók mellé felfedeztem egy újabbat is, amit annak a köszönhetek, hogy most először, rámjött ott a pisilés.
A WC akár A jövő házában is lehetne, annyira futurisztikus a dizájn. Kimért, hűvös, praktikus, de szép. Vagy lehet, hogy nem is szép, hanem egyszerűen odaillő, az egész házzal harmonikus. Örültem neki.
Az igazi meglepetés akkor ért, amikor felálltam a csészétől (nem is álltam fel, hanem csak felegyenesedtem, mert idegen helyen sosem ülök rá) és megnyomtam az öblítőgombot. Eddig nem történt semmi rendkívüli, de utána!
Az öblítőtartály közepéből kiemelkedett egy hasáb, megjelent a tartály tetején egy "ülőke fertőtlenítése"felirat, és láss csodát, az ülőke körbeforgott a hasáb alatt.
Ámultam és bámultam. Egészen különleges látvány volt, ahogy az ovális ülőke körbefordulás közben két oldalt túllógott a csésze peremén. (Ez pedig szerepelhetett volna a Csodák Palotájában, mint ál optikai csalódás.)
Szerettem volna még egyszer kipróbálni, ezúttal szakítva a hagyományokkal, csupasz fenékkel ráülni, és aztán újra megnézni, ahogyan fertőtlenítődik.
De már a kíváncsiságon túl nem volt meg a szükséges motiváció.

Legközlebb viszont biztosan nem hagyom ki!
Próbáljátok ki ti is!