csütörtök, június 23, 2011


A szatír lényegében olyan ember, aki valamit nagyon meg akar osztani másokkal, de gondolatkísérletei alapján arra jutott, hogy azt senki nem akarja önként befogadni. Ő nyilván hisz a megosztandó dolog fontosságában,  de méltatlannak találja mások győzködését. A módszere lényege az, hogy lerövidíti az interakciót: amikor kuncsaft van a láthatáron, teketóriázás nélkül megosztja, amije van.

Amúgy szerintem így működik a vidéki nagymama, a blogger, a művész és a diktátor is.

hétfő, június 20, 2011

Kaptam a nénikémtől egy házi készítésű rongyszőnyeget, ami pont akkora, hogy kitölti a vécékagylóm előtti teret. Olyan barátságos lett ettől a helyiség, hogy azóta napjában többször is beülök, és élvezem, hogy otthon lehetek.

péntek, június 17, 2011

Zebrínó-pörkölthöz készülődött a szomszéd. A konyhájában lebegve figyeltem a főzőcsatornája eseményeit. Amikor bemutatta a konyhakövön gubbasztó zebracsikókat, mint a vacsora hozzávalóit, nyomban másik álomra kapcsoltam.
Itt Csernus doki ölelgetett reggelig.

szerda, június 15, 2011

a pénztároslány


Fehérre meszelt csupasz falak. Az ablakok dombormintásak, hogy ne lehessen belátni. Ki sem látni, de jó világos van bent.
Egy pénztároslány vagyok.
A pénztárablakban van egy 20x30 centis gépi perzsaszőnyeg, erre fektethetem a kezem a különféle pénzösszegek átvételekor. Ezt az újítást én találtam ki, nagyon büszke vagyok rá. Tulajdonképpen itt élek, a pénztárban lakom hétvégente is. Ilyenkor nem kell kinyitni, de megmozdulni sem szabad, nehogy megszólaljon a riasztó.

csütörtök, június 09, 2011

képaláírás

Mire reagált az exponálógomb, már odébb mentünk.

megérteni Einsteint


Pontosan ugyanolyan piros cipőt láttam a boltban, mint amilyet pár éve hordok, és mindennél jobban felvillanyozott a lehetőség, hogy lehet egy teljesen új, de ugyanolyan cipőm. Mindjárt arra gondoltam, hogy ha vennék néhány párat, 6-8 évig biztosan boldog lehetnék.


szerda, június 08, 2011

pöttyös pázsit

Olvasták a Winkler Nagyvárosi természetbúvárját és megszerették a bodobácsot, a verebet, a pókot, a hangyát, a gilisztát és a csigákat is. Séták után mindig, minden felismert lényből vittek haza párat alaposabb megfigyelés céljából. Vittek katicabogár lárvát, hogy lássák, hogyan bújik ki a friss katica a szobanövénylevélen, és vittek csigát is. Csigából sokat és rendszeresen vittek, mert erre volt a legkönnyebb vadászni. Gyűltek otthon a csigák, volt némi rotáció, hogy ne legyen túl hosszú ideig fogságban egyik sem, de nehéz volt a csigákat megkülönböztetni egymástól.
Végül azt találták ki, hogy egyszerre csak egy csigát visznek haza, egy csiga csak egy hétig lakhat a lakásban, utána kap egy pöttyöt alkoholos filccel a hátára, így teszik ki a kertbe. Jelölt csigát már nem lehetett újra a lakásba vinni.
Így történt, hogy főzés közben egyre többször mosolygott ki az ablakon, mert a pázsit a szeme láttára pöttyösödni kezdett.