csütörtök, január 28, 2010

csütörtök, január 21, 2010

fogyókúrás praktikák, első lépés

Kinyitjuk a Nagy diétaválaszót, majd becsukjuk.
nyit-zár
nyit-zár
nyit-zár
nyit-zár

Ezt ismételjük naponta, egészen addig, amíg lelkiismeretfurdalásunk nem keletkezik.

Ezután ismételjük meg a gyakorlatot a második lépés elhagyásával:

nyit-

és olvassunk el egy receptet.

"Nem az a baj, hogy nem érted,
de az, hogy azt se, mit nem."

(Tandori Dezső)

szerda, január 20, 2010

a felkiáltó jel

Amikor először jártam a Marks and Spencerben, a látványt két részre osztottam:
menedzserellátó férfiak számára, női részleg pókhálóspunciknak. (Pókhálóspunci az a nőtípus, akinek a nőiessége már csak a magára fordított pénzösszegben mutatható ki.)

Tetszik a férfiruha kínálatuk, rendszeresen vásárolok ott a Szívemnek.
Amikor legutóbb jártam ott, akkor is vettem valamit.


péntek, január 15, 2010

F-nek küldök egy mosolyt.
Ez az: :)
Valamiért nem tudok kommentálni, hátha posztolni még igen.

csütörtök, január 07, 2010

típusélmény a szatyor és a boldogság összefüggéséről

Csak gyalog megközelíthető, sok kilométernyi homokdűnés part. Hatalmas szabadstrand, viszonylag kevés ember, amúgy semmilyen utasellátó, se vécé. Nagyon lágy a homok, minden lépés bokáig süppeszt. Fárasztó így menni, de ellenállhatatlan a vágy: elérni a vízhez. Mit vízhez, óceánhoz!
A parton rengeteg kagyló. Rohanva kell megközelíteni, hogy adott idő alatt minél nagyobb terület legyen átpásztázható - legalábbis utólag valami ilyesmivel kell magyarázni azt a furcsa mohóságot, ami rohanásra késztet. Teleszedni a markokat mindennel, ami először az útba akad, sajnálni, hogy se zseb, se szatyor nincs kéznél, aztán már csak a nagyobbakra és szebbekre vadászni, és sajnálni, hogy nem közvetlenül dagály után vagyunk, és neheztelni az összes jelenlévőre, aki már régebb óta ott van, és nyilván kiválogatta a javát. Enyhe keserűség. Nem érdemes tovább menni, máshol is jártak már. Kényelmetlen a kétmarok kagyló, fárasztó a süppedős homok. A marokban lévők között válogatva lassan mind egyformának és jelentésnélkülinek tűnik. Végül egy pár darabot azért hazahozni, elajándékozni, de most arra gondolni:
Mennyire más volna a világ, hogyha van egy szatyor a zsebemben!

"Az eredet itt azt a valamit jelenti, amitől fogva és ami által a dolog az, ami, és olyan, amilyen. Azt, ahogyan valami az, ami: a dolog lényegének nevezzük."

Persze, világos, mégis eszembe jutott róla az az anekdota, amikor az intézményigazgató kérdőre vonja a fizika tanszék vezetőjét: Miért van az, hogy nálatok mindig annyi új eszköz kerül a beszerzendő listára? Nézd, ott van például a matematika tanszék, nekik sosem kell más, csak papír, ceruza és szemétkosár. Vagy a filozófia tanszék, nekik még szemétkosár sem kell!