a megértő és a felesége

- Tulajdonképpen nincs túl jó kedvem.

- Hanem?

a terv

Ma 5-kor keltünk, mert holnap 3-kor fogunk. Nem csak a felkelést próbáltuk el, hanem arról van szó, hogy ma hamarabb kell elfáradnunk, hogy ne essen nehezünkre korán elaludni, így legyen esélyünk kialudni magunkat.

Ha jól számolom, ma hétig álmosra kell fáradnom magam. Úgy várom, úgy izgulok, úgy igyekszem!

van ilyenem, hogy analízis

http://www.borsaymarti.com/

az áldozat és a felesége

Azt álmodtam, hogy rosszul alszom, ezért egyszer csak felkelek, és lemegyek a gyerekkori házunk elé a gyerekkori kacsás hálóingemben, és ácsorgok a bejárat előtt a hajnali ködben. Egyszer csak feltűnik egy turista csoport. Közelebb érnek hozzám, hát látom, hogy a volt osztálytársaim. Miért vannak ezek együtt nélkülem? - kérdeztem magamtól a kacsás hálóingemben állva, és közben a beszélgetésekből kiderült, hogy osztálykiránduláson voltak, bányalátogatáson, nekem elfelejtettek szólni erről.

Álltam ott leforrázva, mert hát hogyan lehet engem elfelejteni, nemhogy kihagyni! Aztán felmentünk hozzánk. Az előszobában állva arról tanakodtak a lányok, hogy a ruhával teli nejlonzacskóikat hová segíthetnék nekik elvinni. Ezen persze feldühödtem, dehogy fogok én nekik nejlonzacskót hordani! Erre az Edina azt mondja, hogy csak ne ugráljak, mert megkéri az Andrást, aki rendszergazda, és majd jól ellopja a jelszavaim, és letöröl az internetről.

Törlöd ám a tudodmit! - mondtam neki, majd pofoncsaptam.

Ekkor ült fel mellettem a Szívem az ágyban, és kérdezte, hogy ezt most miért kapta? Én meg mondtam neki, hogy bocsáss meg Szívem, de én azt álmodtam, hogy rosszul alszom, ezért egyszer csak felkelek, és lemegyek a házunk elé a kacsás hálóingemben....

"Az olyan ember, aki nem a maga módján gondolkozik, egyáltalán nem is gondolkozik."

(Oscar Wilde)

...Aztán pedig egy nyaralást álmodtam. A városközepi folyóban fürödtünk, és amikor eléggé elfáradtunk, akkor egy ünnepélyes eseményen vettünk részt: egy politikus tartott beszédet, aki megkért, hogy nézzünk csak szét, milyen gyönyörű helyen élünk, és én körülnéztem, és a főtérten megláttam a népművészeti kirakodóvásár szebbnél-szebb zománcos edényeit, szőtteseit, aztán a felújított épületek homlokzatát és úgy éreztem, igaza van és hálát is éreztem, hogy felhívta erre a figyelmem, azután azt mondta, hogy most ezek alapján lássuk be, vannak sokkal rosszabb, rászorulóbb helyek a világban, ő azokra szándékozik inkább pénzt költeni.

Akkor odamentünk hozzá, megöleltük, megköszöntük neki, és őszintén jó munkát kívántunk a terveihez.

Sok van, mi csodálatos, de semmi sem tökéletes. - magyaráztam a Szívemnek, amikor megmutattam neki az új Billy könyvespolcot, amit úgy szereltem össze, hogy az egyik polc végérvényesen* fordítva került a helyére.

*megszögeltem, mondom