vasárnap, szeptember 27, 2009

ízorgia


Az ízorgia olyan gasztronómiai élmény, melynek során mindenki mindenét megnyalja.

péntek, szeptember 25, 2009

a tudomány és a művészet összefüggései


A hipertérelmélet ábrázolása a síkban 1 Mondriánt ad eredményül.

szerda, szeptember 23, 2009

a tartalom és a forma

- Heló, mizu nálatok?
- Heló! Hát, mióta a Szívem egy erőműbemutató panoráma-projekten dolgozik itthon, elég sok szabadidőm van, amit többnyire olvasásra fordítok. Valamiért rákaptam a könnyed tudományos könyvekre, így már kiolvastam Az idő rövid történetét, A nagy, a kicsi és az emberi elmét, az Isten egyenletét, most meg a Hipertér címűt olvasom. Nagyon élvezem!
Képzeld, a könyvek hatására egészen pontos képem lett Einsteinről.

Einstein az állatkertben


(A szöveg részlet Amir D. Aczel, Isten egyenlete című könyvéből.
Einstein az én művem. )

képzeld el


(A szöveg részlet Amir D. Aczel, Isten egyenlete című könyvéből.)

Kinek van erre szüksége?


Amikor valaki azt említi, hogy az álmok arra valók, hogy az álmodó olyan belső szükségleteit kielégítsék, amelyeket ébren nem adatik meg neki átélni, akkor eszembe jut, hogyha valaki okos egyszer velem álmodhatna, azonnal örökre cáfolva látná ezt a feltevést.
Tegnap például a Jóban-Rosszban című szappanopera díszletőre voltam, amikor jött a Hernádi Judit és még pár ismert színész és egyéb médiaszemélyiség, akik politikai ellenérzéseikre hivatkozva betörtek a Füredi Attiláék spájzába, és erőfitogtatásként a földre rázták a papírzacskókról a lisztet.

az egészséges és a felesége


Szívem, olyan régen nem voltunk orvosnál, el kéne menni megkérdezni, hogy jól vagyunk-e.

kedd, szeptember 15, 2009

asszociációk fogságában


A műveletlenség felszabadít.
Nagyjából erre a megállapításra jutottam tegnap ÉS olvasás közben.
Az történt ugyanis, hogy olvastam egy cikket egy negyven éve magyarul meg nem szólaló, jelenleg Izraelben élő emberről, akinek a háború alatti viszontagságairól szólt az írás. Terezínbe, egy zsidó gyűjtőtáborba került, ahol a színházi tapasztalatai mentették meg az életét.
A Bundibár című operáról volt szó, ezt az előadást próbáltatták vég nélkül a tábori gyerekszínészekkel. Érdekelt a cikk, én is jártam Terezínben, szerencsére csak túristaként, de érintve éreztem magam a cikk által. Mégis, hiába volt minden empátiám, mert amikor elolvastam a Bundibár szót, képtelen voltam tovább a cikkre koncentrálni.
Bundibár, olvastam, és a "mi lehet ez" tudatlanságomból fakadó belső kérdésemre feleletként rögtön szőrgyűrűs bejáraton túli bolyhosbelsős szórakozóhely képe villant fel, és innentől kezdve azon gondolkoztam, hogy egy ilyen típusú enteriőr vajon miképpen kivitelezhető, illetve volna-e vásárlóközönsége.

Most pedig vezeklésképp kikeresem a neten a Bundibár valódi jelentését.

csütörtök, szeptember 10, 2009

szombat, szeptember 05, 2009

Gib malac és Kas farkas


Gib malac vizslabarna, karcsú csodajószág, aki kiszagolja bárhol a futóhomokba rejtett titkos átjárókat. Kas farkas szürke, göndörszőrű, szintén szép és lelkes. Ő is nagyon ért valamihez, de amikor erről mesélt nekem a narrátor, akkor éppen beleugrottam fejjel lefelé a Gib malac által kitúrt homoktölcsérbe, és egy alsóbb világba pottyantam.


csütörtök, szeptember 03, 2009

két szembefordított egyes

....ezt pedig, látod, leginkább így lehet kifejezni:
Teljesen egyetértettem vele, aztán kicsit később, amikor felébredtem, már csak erre a képre emlékeztem.
Most pedig megsejtettem, hogy talán nem más, mint A rovarok élete E/1-ben.